Németh Attila emlékezése

 

Németh Attila vagyok, 32 éves. Budapesten élek és a BRFK-n dolgozom, jelenleg mint ügyeletes tiszt. 11 éve vagyok rendőr. Az általános iskolát követően a nagyatádi Ady Endre Gimnáziumban végeztem 1993-ban. A Rendőrtiszti Főiskolát 1997-ben kezdtem és levelezőn 2000-ben fejeztem be,  végzettségem – bűnügyi tiszt.

Másodállásban zenével, zenéléssel, énekléssel, karaoke-val, discoval és rendezvények hangosításával foglalkozom.

 

Mint az ismeretes, az öcsém és én egy eléggé speciális helyzetben voltunk annak idején a Somogyszobi Általános Iskola tanulói, ugyanis szüleink az iskolában tanítottak és jelenleg is ott dolgoznak. Ezen felül még speciálisabb volt az, hogy az öcsémnek és nekem is az édesapánk volt az osztályfőnökünk. Ez a helyzet egyáltalán nem járt előnyökkel, sőt. Persze ezt gyerek fejjel nehéz volt megérteni, de ma már ugyanúgy járnék el én is, mint annak idején apu. A helyzetünkből adódóan mindenben sokkal magasabb mérce volt elém, elénk állítva, mint osztálytársaink elé. Példaként kellett, hogy álljunk a többiek előtt, ami többé- kevésbé talán sikerült is. Igyekeztünk megfelelni az elvárásoknak.

 A továbbtanulásom során nem vettem észre, hogy hátrányt jelentett volna az, hogy Somogyszobon végeztem el az általános iskolát. Véleményem szerint az, hogy valaki hol végzi az általános iskolát, nem sokban befolyásolja a jövőjét. A jövőjét mindenki saját magának alakítja, persze ehhez célok kellenek. A cél elérésére pedig, türelem, kitartás és rengeteg energia és valamikor sok-sok lemondás.

Igazából előnyét sem éreztem annak, hogy Somogyszobon végeztem.

Talán előnyként tapasztaltam az életem során azt, hogy faluról származom és falun ( Somogyszobon ) nőttem fel, hogy sokkal nyitottabb és barátságosabb vagyok az emberekhez, mint aki nagyvárosban, ( Budapesten ) nőtt fel. Sokan mondják, hogy ez nem feltétlenül előny, de én feltétlenül annak tartom.

 

Sok szép emlékem van az általános iskolai éveimről, többek közt az első gyerekszerelem, a vándortáborok felejthetetlen gyaloglásai, az iskola legendás tanárai - Rátky Iván bácsi és Ős Pistikéje, Beke Pali bácsi és a méterrúdja, Spanics Ági néni „ Óhaj, sóhaj, kívánság, panasz? „ kérdése péntekenként az értékeléseken. Az úttörő ünnepségek, az akadályversenyek, a sportversenyek. Órákat lehetne írni és beszélni a jó és a kevésbé jó élményekről.

 

Remélem segítettem!  Sajnos állandó időzavarban és késésben vagyok, így csak ennyi futotta tőlem jelenleg. Jó érzés volt visszaemlékezni.

 

Üdvözlettel:

 Németh Attila

Budapest, 2007. január 10.