Dombi Boglárka visszaemlékezése

 

A diákéveim legjobb 7évét a Somogyszobi Általános Iskolában töltöttem. Kikerülve az iskolából már másképp látom az elmúlt éveket. Úgy gondolom egy gyerek életében sokat számítanak az iskolában eltöltött első évek, ezek határozzák meg a későbbi hozzáállását a tantárgyakhoz, tanuláshoz. Az alsóban eltöltött éveimből a legtöbbet a színjátszó-körtől kaptam. Akaratunkon kívül rengeteg helyzetgyakorlatba kerültünk, ami pozitívan hatott az akkor szertelen tinédzser korunkra. Meg tanultunk szerepelni, emberek elé kiállni így a későbbiekben magabiztosabb lett a kiállásunk. Az ezután kővetkező 4 évtől rengeteg mindent kaptam, főként osztályfőnökömet, Marika nénit, akinek hatására már szívesebben jártam be matek órára. Osztályunk közössége a mai napig legendásan összetartó, talpraesett volt. Nem titkolom, hogy tanulmányaim nem voltak épp kiemelkedők de közösségünkben mindenkinek alkalma nyílt saját tehetségének kibontakoztatására. Nálunk nem volt „ciki” tanulni, sőt a jobb tanulók segítettek minket. Nagy élmények voltak az osztálykirándulások, ahol sok mindent láttunk és tanultunk. Kijuthattam Belgrádba az Európai Gyermektalálkozóra, amire Magyarországról Debrecenből és Somogyszobról mentek diákok. A német nyelvi táborban nem csak szigorú tanulás folyt volt időnk ismerkedni, felfedezni a környéket és az ott kötött barátságok azóta is tartanak. A talpraesett játék versenyfeladatait nagy lelkesedéssel oldottuk meg, igazi csapatmunka volt, aminek az eredménye meg is lett: többször értünk el első helyezést. A Sulirádiót is örömmel formáltuk, a stúdióban eltöltött délutánokra, beszélgetésekre, a sok nevetésre máig szívesen gondolok vissza. A könyvtárban könyvkölcsönzés mellett biztatást, támogatást kaptam Ile nénitől. A 8. évben választani kellett, tanulmányaimat a szigetvári Zrínyi Miklós Gimnáziumban folytattam tovább, lehet, hogy nem mindenki bízott benne, hogy megállom majd a helyem, de szorgalommal és kitartással sikerült jó eredménnyel leérettségiznem. A gimnáziumi évek alatt bármikor fordultam segítségért régi tanáraimhoz mindig segítettek, amit ezúton is köszönök. Jelenleg a Csokonai Vitéz Mihály Pedagógiai Főiskolai kar Ifjúságsegítő szakán tanulok kitűnő eredményekkel. Tanulmányaim során soha nem éreztem azt, hogy bármilyen hátrányom származna abból, hogy „falusi” iskolában tettem le az alapokat, sőt a főiskolán már első félévben csoportfelelősnek választottak.

Azt üzenem minden mostani somogyszobi diáknak, hogy bátran vegyen részt az iskola közösségi életében, mert lehet, hogy ott tudja magát igazán elfogadtatni, értékeit megmutatni. Bízzatok magatokban fogadjátok el tanáraitok tanácsát, segítségét

 

Dombi Boglárka

2007. március 1.