Az általános iskolámban eltöltött évekről
Nem is tudom hol kezdjem a történetet. Az első és egyben a legfontosabb dolog, amit írhatnék, az az, hogy az életemet rengeteg élménnyel gazdagították az általános iskolámban eltöltött évek. A Somogyszobi Általános Iskolában eltöltött évek.
Most már 20 éves vagyok és jelenleg Budapesten tanulok az Általános Vállalkozási Főiskolán. Hogy jutottam el idáig?! Nagyon sok szorgalomra és kitartásra is szükségem volt, de emellett természetesen rengeteget köszönhetek az alapoknak, amit általános iskolában kaptam.
Már alsó osztályban sem csak a tanulásra koncentráltunk, hisz egy színjátszó szakkör tagjaként megismerkedhettem a színpaddal, mely további életemben is rendkívül fontos szerepet töltött be. Az ország különböző pontjaiba eljutottunk a színjátszás segítségével, és több alkalommal is sikeresen szerepeltünk színdarabjainkkal. Szerencsésnek érzem magam, mert a mi osztályunk nagyon remek kis csapattá alakult, ezt azóta sem felejtettem el.
Aztán a felső osztályokban jöttek az új tantárgyak, az új tanárok.
Minden új volt, de hamar megszokhattuk a változást a tanáraink segítőkészsége miatt. Úgy érzem, hogy egyáltalán nem szenvedtem hátrányt amiatt, hogy egy falusi iskolába kellett járnom, mert itt is megkövetelték a tananyagot, szakszerű órákat hallgathattunk. Azt mondhatnám, hogy a tanárok is közvetlenebbek a diákokkal, és több figyelmet is nyújtanak. Az iskolai felszerelésben sem volt sosem hiány.
Nálunk is volt informatika terem, nyelvi labor, tornaterem, menza.
Tanárainkhoz mindig bizalommal fordulhattunk, ha problémáink akadtak akár a tanulás, akár a magánéltünk terén.
A tanítás is mindig színvonalas volt. Nem emlékszem olyanra, hogy valamelyik tanárunk is felkészületlenül érkezett volna az órákra.
Akkoriban persze nem nagyon szerettük az olyat, ha túl nagy szigort követelt valaki, de már tudom, hogy ez nagyon is fontos és így volt ez rendjén.
Iskolánkban suli rádió is működött, melynek vezetésével a mi osztályunk foglalkozott 2 éven keresztül. Erre mindig szívesen emlékszem vissza. Sokat készültünk, hogy minél színesebb rádióműsorokkal szórakoztassuk a diákokat. Nagyon szerettem ezt csinálni, és lehetséges, hogy még valaha hasznom is válhat ebből a kis megszerzett gyakorlatból.
A tanulás mellett, minden évben rengetek programmal szórakoztatott minket az iskola. Ezek közül kiemelném az évente megrendezett nagyszabású Ki Mit Tud? versenyt. Azért is volt ez jó vetélkedő, mert nem csak somogyszobiak versengtek a különböző kategóriákban, hanem más településekről, városokról is érkeztek tehetséges fiatalok.
Én nagyon szeretek táncolni, így minden évben indultam a Ki Mit Tud?- on, ebben a kategóriában. Ez kiváló alkalom a tanulóknak, hogy megmutathassák, hogy miben tehetségesek. Nekem is sokat számított a továbbiakban, hogy már rendelkeztem színpadi gyakorlattal és nem kellett rettegnem, ha táncolnom kellett sok ember előtt.
Emellett rengeteg élményt jelentett számomra a szintén évente megrendezett Talpra esett Talpraesett. Ennek az országos vetélkedőnek a döntője, mindig a mi kis falunkban volt. A verseny mellett, egész napos program várta az érdeklődőket. A diákok itt is megmutathatták a közönségnek, hogy miben jók, illetve a híres popsztárok fellépése mellett, este tűzijáték szórakoztatta a vendégeket. Szerintem nem sok városi iskola büszkélkedhet az ilyen remek rendezvényekkel, pedig a mi iskolánk Somogyszobon van! Nem városban!
Nyolcadik osztályban pedig választanunk kellett, hogy a továbbiakban ki hol szeretne tanulni. Én a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium és Szakközépiskola mellett döntöttem. Sikeres felvételi után ebben az iskolában folytattam tanulmányaimat. A többi osztálytársam is sikeresen megbirkózott a felvételivel, így mindenki folytathatta útját abban az irányban, amit szeretett volna.
A szakközépiskolába megálltam a helyem és biztos vagyok abban, hogy ezt főkét a Somogyszobi Általános Iskolában eltöltött évek alapozták meg. Már ott megtanították nekem, hogy igenis tanulni kell és meg kell felelni az elvárásoknak akkor is, ha ez nem mindig olyan egyszerű. A középiskolát is sikeresen elvégeztem, most pedig az ÁVF-en tanulok, és ezután is szeretnék még egy szakot levelező tagozaton elvégezni.
Úgy érzem, hogy valóban nagyon sokat köszönhetek annak a nyolc évnek, rengeteget pozitív dolgot kaptam az iskolámtól! Azóta is, ha találkozom a régi osztálytársakkal, boldogan idézzük fel a múltat!
Nekem nagyon sokat jelentettek azok az évek, az iskola, a tanárok, az az időszak! Életem egyik legszebb szakaszát életem át akkor és ezt biztosan nem fogom sosem el felejteni!
Borsfai Dóra
Somogyszob, 2007. január 24.
